Ki vagyok szigorúan szakmai szemmel


Mindent elmond az, amikor kaptam egy gitárt és a kezembe vettem, olyan dolog történt, hogy ha gitárosnak tanulok, ma a világ legjobbjai között lennék. Így van ez az élet más területein, bár észrevettem egy idő után, mintha le lennék korlátozva. Azaz jó voltam ezekben, de igazán sosem jó.

Az volt rólam az általános tanári vélekedés, hogy egy rendkívül értelmes gyerek vagyok, aki viszont soha nem tanul. Úgy van két főiskolai diplomám, hogy lényegében nem tanultam semmit. A nappalin könyveket olvastam előadások alatt, keresztrejtvényeket fejtettem, de néha volt érdekes előadás is, amit persze végighallgattam. A vizsgákon utólag már sejtem, hogyan jutottam (néha pazar módon) át, ám lett egy olyan tapasztalatom, soha ne üssem bele az orrom olyan területekre, ahol elsődleges a lexikalitás és ebbe értem a matematikát is. Azaz ahol tudni is kell a sikerhez és nem elég a mágia, ott nem működik a mágia. Azaz működik, csak másképp. Ha nem vizsgáztató-vizsgázó a szereposztás, hanem egymással együttműködve keresik valamire a megoldást.

Tehát egy olyan ember képe bontakozik ki, aki egy trehány értelmes faszkalap, aki eltékozolta a tehetségét. Aki mélyebbre lát, az olyanokat is megláthat, amit egy józan ember akár megvetve is elutasíthat, rám pedig zúdul egy hatalmas embertömeg-hit. Ez a hit megbélyegez, azaz annak az embernek, akinek ilyen stigma kerül a feje fölé, lényegében vége. Amíg ilyen embertömeg-hitek nem érkeztek, csak azok hite határozta meg az életem bizonyos rétegeit, akik személyesen ismertek és csak az ő irigységükkel kellett megküzdenem. Amikor ilyen nagy tömegű hitek érkeznek rám, el kell dönteni, mi legyen vele. Amíg a mélytranszban meditáltam, nem jött rosszul az, hogy senkit sem érdekeltem. Ám meg kellett szakítanom ezt a meditációt, hogy a magam körüli világot rendbe tegyem és folytathassam, ahol abbahagytam.

Akik annak idején erre kiválasztottak, a következő erényeket vették figyelembe. Ez az ember soha nem csinált semmit végig, mindenbe belekezdett, aztán az első nehézségek után abbahagyta. Egy mindenkiben csak a jót látó balek, aki még soha nem találkozott a valósággal. Egy lusta léhűtő, aki beleszületett a jóba és pont megérdemli, hogy felhasználják valakik az energiáit saját céljaikra. Abszolút ideális jelölt a bulira és még a végén vele is lehet elvitetni a balhét. Annyira ideális, hogy nem hallgattak azokra a hangokra, amiket a terepről küldtek az embereik.

Az egyszerű gitáros annyit lát, felveszem a gitárt a kezembe és egy kézzel az alaphúrokon olyat csinálok, amit ő le se tud kottázni. Amíg ő a gyerekkorát azzal töltötte, hogy keményen gyakorolt, zenetanárokhoz járt, a kották előtt töltötte a fél életét, addig én jókat teniszeztem, számítógépeztem, lógtam a haverokkal és nem is nagyon jut eszembe más így hirtelen. Arra egy idő után rájöttem, hogy a szó nemes értelmében nem vagyok átlagos, később pedig azt, az életutam precízen tartott egy sugarat, ami végül is ide vezetett, hogy emberek tömeghite kezd felém áramlani.

Minden tudásom csak szövegtöredékekből áll, az egyedi tudásom pedig ezek rendszerben látása. Azaz beleszaladok valamibe és azonnal összefüggéseiben látom az információkat a más területeken szerzettekkel. Aki ezt a tudást másolja, az arra fog jutni, ez az ember nem tud semmit és igaza is lesz. Ez az ember csak egy dolgot tud, de azt mindenkin. Azzal szoktam viccelődni a fél életüket az ezós padsorokban töltő mesterekkel, hogy csak egy icipici dolgot tudok, de az a pici dolog nagyságrendekkel haladja meg azt a sokat, amiket ők tudnak. Pedig ez volt a lényeg egyszerűen, röviden és tömören.

A szakma tiltakozásának gyökere, hogy elborzasztja őket a tudat, hogy egy léhűtő fasz a tehetségével jóval többre jut, mint ők, akik életükben hűségesen szolgálták az Urat. Ugyanez a gitárosoknál és mindenkinél, ahol ez szóba jöhet. Még verseket is írok, persze nem úgy, ahogy egy költő, hogy hónapokig alakítja, hanem valósidőben és nagyon ciki utólag belejavítani. Lényeg a lényeg, amikor az ilyen figurák megérzik a tiszta szabadságot, azonnal ellenézés tör fel belőlük, akármit csinálok és itt kihagsúlyoznám ismét.


Akármit csinálok


Akármit csinálok, akkor is az leszek mindenki szemében, amit ő látni akar, vagy nem célja ellenkezni a közvélekedéssel. Hiába vagyok az, ami, úgyis az leszek, aminek hinni akarnak az emberek. Ha ezt tudom, nincs miért megfelelnem itt senkinek és lehetek is az, aminek hinni akarnak vagy az, aminek én akarom hinni magamat. Ha azt akarnám hinni, hogy mi akarok lenni a mai eszemmel, arra az a válaszom, hogy a mesterek legnagyobb félelme. Ehhez nem is kell tudnom, mi az, pont elég, ha ők tudják.

Na az történt, hogy bejött a trükk egyik fele, azaz minden energia ide érkezett hozzám, ám van egy kis vita a másik felével. Ami az, hogy jó, rendben, odaadom őket, ám akárkinek nem, mert akárkihez nem adom a nevemet. Ez a spirituális strómanrendszer végét jelentené, amit meg is fejeltem az Élményparkkal, ami egy alászállást támogató cuccként is lehet értelmezni, ha valaki erre akarja. A tervük nem is szólt másról, mint hogy kirepül a tudatom a mélytransz tartományba és soha többé nem tér vissza, mivel ahogy leszedték a beavatásokat, engem is kinyírnak.

Sosem voltam az az ember, aki elhiszi az újságokat, a TV-t és az internet híreit. Amikor ezeket nézem, mindig ott a saját véleményem és nagyjából be is lőttem a lényeget. A figurák ott hibáztak, hogy elfelejtettek utána nézni valaminek. Ha nem vagyok megkeresztelve, logikus hogy nem is vagyok beidomítva. Hiába látszom úgy, mintha be lennék. Nem működnek a vallási fékek és reflexek, mint a többi emberben. Közben jön vissza a tudatom, ami ugye abszolút kívül áll a tervezésen és azért jön vissza, hogy gondoskodjon az emberi alakom pénzügyi helyzetéről. Ha már emiatt megszakítva a mélytranszt idáig kellett visszajönnöm, ennél jóval többet is tehetek.

Amikor elmentem, az üresen itt hagyott embert megszállták és engem is meglepett (ez most fura egy kicsit, mert egyre inkább átélem ezt a 18 évet), hogy végig tartotta az állásait. Azaz megszállták, de soha nem uralták. Azért nem, mert elláttam öngyógyító és önfejlesztő szándékkal maximális önállóság mellett. Most itt állunk ezzel az ÉlményParkkal, ami nem az én, hanem az ő műve. Újdonság lehet még annak ismerete, hogy én sem tudok mit tenni ezekkel a forgatókönyvekkel, mert az egészet jóváhagyták.

Hogy kik, annak semmi köze az ezotáriához, ám annál több köze van a mágiához. Amikor soha semmit nem csináltam végig, talán azért lehetett, mert nem engem érdekelt. Valamint azt az információt is mélyen a súlya alatt kezelték, hogyan reagálok a dolgokra, ha valamin nagyon kiakadok. A gyakorlat alapján a legideálisabb az, hogy azonnal végiggondolod a lehetőségeket. Az első félreértés ott jön el, ha a másik behódolásra számít, neked viszont nincs is ilyen opciód a lehetőségeid között. Ha elkezdesz őrjöngeni, tombolni, annak semmi értelme. Közelebb nem visz a célhoz, viszont jól ki is röhögteted magad. Mi marad?

Az, hogy semmi sem látszik meg rajtad, természetesnek véve alkalmazkodsz az új helyzethez és mivel soha nem adod fel a harcot, kitalálod a megoldást, amit aztán véghez is viszel, akárhova emelkedik a tét.

Nos a tét odáig emelkedett, hogy a 42. dimenzióból jön vissza a tudatom az egyéni tudat frekvenciáján. Ezt nem hinném, hogy bárki megcsinálja úgy, ahogy én értem, mert itt ülök a gép előtt és pár bekezdésben érthetően leírtam az érthetetlent. Akinek még egyáltalán itt lenne a fizikai alakja, az vagy kitalálta, hogyan tartsa itt magát vagy elmegyógyintézetben vegetál. Biztosan nem olyasmire készül, amire azt mondaná egy vallásos ember, hogy ez a megváltás.

Viszont az őszinte tájékoztatás megköveteli, hogy arról is tudjatok, hogy közben sokat kísérletezem. Irtó precízen a tudományos szemlélet oltárán.