Ég és Föld

Az elmúlt 20 év rövid története


Annak idején egy a meditációval intoleráns környezetben hallgattam egy belső hangra és úgy kezdtem ebbe bele, hogy nem tudtam, mi lesz velem. Most egy a tettekkel intoleráns környezetben hallgattam az eszemre és úgy szállok ki belőle, hogy nem tudom, mi lesz velem.

Akkor a jogi egyetemet hagytam ott emiatt és nemet mondtam egy USA kalandra. Most egy ajánlatot hagytam ott emiatt és nemet mondtam egy űrbéli kalandra.

A közös élmény mindkettőben a létbizonytalanság, azaz az a fenyegetettség érzése, hogy az utcán kötök ki és ott döglök meg.

Akkor az ezotéria iránt érzett kíváncsiság mellett az hajtott, hogy megtudjam, miért nem megy a cégem. Most az a kíváncsiság hajt, mit ér a saját találmányom és ebben igazi partner a terveimmel szintén ellenséges világ,

Nagyon sok tapasztalatot szereztem és rendkívüli tudás birtokába jutottam. A képességeimre eddig sem volt kíváncsi az Ég, ha nem hódolok neki be. Így van ezzel a Föld is. Az Égben nagy hatalom lett a jutalmam. A Földön ugyanez majd kiderül, hisz most tértem vissza ide.

Az Égben mindenkit csak egy dolog érdekelt. Mit tudnak profitálni az energiáimból és nem voltak kíváncsiak másra. Nos úgy gondolom, az Ég és a Föld ebben nagyon is hasonlítanak egymásra.

Buffont és Iniestát egy hálás futballközeg megértően engedte el, nekem az volt a részem, hogy "dögöljek meg, rohadjak meg, baszódjak meg", mert nem vagyok hajlandó olyan lények szolgája lenni, akiket a Földön hitvány gazembereknek jellemeznék. Miért tenném? Hisz ateista vagyok.

Bár ez így nem pontos, mert közben istenkutatásba kezdtem. Ugye nincs arra bizonyíték, hogy isten létezik, ám arra sincs, hogy nem. Egy biztos! Akik itt (az) istent játsszák, lehet hogy jogosultak rá, ám közel sem ütik meg annak minőségét.

Ezek itt fönn az utolsó percig azt hitték, csak kéretem magam és most szembesülnek az Új Égi Minőségbiztosítási Rendszerrel. Nem hitték el, hogy erre nemet lehet mondani. Pedig lehet, ha az ember akkor is az elvei mentén halad, ha nagy a kísértés.

Hogy ezek itt a Földön mit hisznek nem tudom és nem is érdekel. De azoknak az emberei vannak hatalomban, akik egy megszegett megállapodásra azt felelték: fogadjam el és törődjek bele. Nekem ennél jobb ötletem támadt.

Mivel nem tudom, hogy kell behódolni, legalább meg tudják mutatni, hogy csinálja ezt egy igazi profi.

Föntről ezt hallom már egy jó ideje: "nem tudjuk megölni". Szerintem ugyanez a helyzet lenn is annyi különbséggel, hogy eddig föntről sosem tért vissza/szállt alá olyan, aki az eszét is használta.





A félelem legyőzése

Mondom nekem hogyan sikerült.


Kezdetben

Nem volt veszítenivalóm. Az úgynevezett segítőim elszegényítettek, hogy menő legyek a fönti világban, ám nem vették figyelembe a civilizációs körülményeket. Mivel ezt a meditációt feszültségben nem lehet elvégezni, ki kellett rá találnom valamit. Azt találtam ki, hogy "győzelem vagy halál" és "szabadság vagy halál". Azaz úgy győztem le a halálfélelmet, hogy nem volt mellette alternatíva.

Közben

Rájöttem, hogy bár sok kísérlet történt a megölésemre, ez nem sikerül. Kutattam az okát és két következtetésre jutottam. Az egyik a hologram automatizmusa és kell némi idő-rugalmasság a megértéséhez. Ha nekem kell ott lennem valahol az időnek egy pontjában, akkor nem történhet olyan dolog, ami ezt megakadályozhatná. A másik dolog a komoly dolgok könnyed kezelése, amiből aztán kifejlődött egy egyedi stílus, ami mostanában meghatározza irodalmi munkásságomat. Rájöttem továbbá, hogy minden esemény előtt lejátszódik fejben ugyanaz és ha itt nem félek, akkor a másik oldalon jelentkezik ez a jelenség.

Később

Amikor felmerült az ÉlményPark lemeditálásának szükségessége, a hit helyét átvette a tudás. Azaz tudtam, hogy ez a holoplatform erősebb azok varázserejénél, akik ellenem jönnek, legyen az bárki az univerzumban. Hiába próbáltak ilyen-olyan módokon megfélemlíteni, egy logikai problémán fennakadtak. Ha félnék, azzal elismerném, hogy nem értem a saját találmányomat.

Most

Olyan tudatszinten vagyok, hogy bár 3D-ben élem az életem emberként, tudom, hogy a vetítésem nem evilági. Megint szükséges egy kis rugalmasság a megértéshez, de a halálom esetén ugrik egyet a tudatom fölfelé, ahol viszont megtartom az események folytonosságát (azaz észre se veszem) és ha szükséges, ismét levetítem magam. Mivel ilyen sokszor előfordult, megoldottam a problémát úgy, hogy a gyilkosaim felettes énje megszívja (mintha neked egy csomószor kellene megnézned ugyanazt a filmet) és azóta jócskán csökkentek ezek az esetek. Ezt még tovább dolgoztam úgy, hogy az ember is megszívja, azaz leél egy (jó hosszú) életet, hogy aztán halála után ismét itt találja magát ebben a döntési helyzetben. Mivel megölte az egyetlen Kaput, nem tud se kilépni, se átlépni.


A legtöbb félelem gyökéroka a halálfélelem. Ha ezen sikerül átjutnod, jócskán könnyebbé válik az életed. Ott van ezután a kínzástól való félelem, ami egy olyan embernek, aki a gyökérkezelést úgy üli végig, hogy azt játssza a dokinak, mintha nem fájna, nem olyan vészes dolog. Pláne ha így jogot szerez arra, hogy hasonló próbák elé állítsa azokat, akik meg akarnák kínozni.

Az elmét még tanulmányozom és olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy rengeteg hasznos gyakorlati ismeretet szerezhettem róla. Egy tanult pszichológusnak biztosan kinyílna ettől a bicska a kezében, de így vannak ezzel a tanult gitárosok és teniszezők is. Persze nem a versenyzőkről beszélek, mert az a sok edző és fal előtt töltött óra komoly előnyt jelent, ám még nem vagyok közel sem kutatásaim végén.




A túl okos ember lélektana

Menj már el dolgozni!


Egy élményemet osztanám meg veletek, akik a jelenben alig olvasnak. Elmentem egy állásinterjúra, ahol egy szobában együtt ültem pár emberrel és aki jött a cég részéről, azonnal levágta, hogy okos vagyok. Még nála is okosabb. Így azonnal elküldött, elzavarva azt az embert, aki veszélyt jelentett volna az ő pozíciójára.

Ez amúgy a mai Magyarország. Egy ismerősi kapcsolat okán bejutottam egy általam kitalált kistérségfejlesztési koncepcióval az ezzel foglalkozó kormányzati szervhez, ahol két vezető ült velem szemben. Hamar levágtam, hogy a.) nem fejtenek ki érdemi tevékenységet (lefordítva senki sem dolgozik, csak bejárnak a munkahelyükre és felveszik a nagy fizetést) b.) egy szót sem értettek az egészből. Magát a koncepciót amúgy egy nap alatt megírtam annak okán, hogy a TV-t néztem és ott egy politikus kifejtette véleményét, miszerint Magyarországon nincs senkinek sem kistérségfejlesztési koncepciója. Az ötletet azért nem tudták ellopni, mert csak a vázát írtam le (amiből amúgy egy értelmes ember képes lett volna rendesen kidolgozni) és a többi a fejemben maradt.

Amikor később beléptek az idegen segítők a képbe, meglepetésre tényleg segíteni akartak és elvezettek egy szellemsebészhez, akinek már volt irodája és titkárnője (lefordítva rendelkezett a szükséges infrastruktúrával). Már a csengőn volt a kezem, amikor használtam egy képességemet és a gombot nem nyomtam meg. Becsuktam a szemeim és ott láttam magam előtt teljesen kikelve magából azt üvöltözve, hogy úgy kell mindent csinálnom, ahogy ő mondja, mert ő a főnök és ő adja a pénzt.

A legújabb sztori a pénz-bevétel problémájának megoldására egy ismerős srác ajánlata, hogy napi 4 órában párezer forintért abban az időintervallumban, amikor jelenleg a legfontosabb meditációimat végzem egy étteremben lehetek rácspucoló és beajánlhat kórházi takarítónak is. Innen már sejtettem, hogy ezek a segítők megint mások segítői és céljuk olyan helyzetbe hozni, ami ellehetetlenítene.

Egy idő után elegem lett abból, hogy ostoba majmok néznek hülyének. Rájöttem arra, annyival okosabb vagyok a legtöbb okos embernél, hogy azért néznek hülyének, mert nem értenek. Így belekényszerítenek egy olyan helyzetbe, amit csak akkor fognak megérteni, amikor már késő. Még annak idején a mélytransz kapujában volt egy ajánlatom a visszatérésem előtt, amit azért indítottam el mindenki általános megdöbbenésére, hogy az anyagi helyzetemen javítsak. Tegyenek be vagy 10 millió dollárt egy reklámszatyorba és dobják az ajtóm elé. Kiröhögtek. Szerintem lassan eljön az az idő, amikor boldogan tennék bele azt a pénzt abba a szatyorba.

Közel 3 éve (általában 3 évig tart a mélytranszból egy szándék leérkezése a fizikai világba) járt le az a határidő, amit az időt húzni szerető lényeknek adtam erre a problémára. A közel 3 évből 3 év nemsokára elérkezik. Senki sem tartotta fontosnak, hogy ezt a problémát menedzselje, aki megtette, az (jó égi szokás szerint) lenullázott, amennyire csak tehette. Ezt azért tartom fontosnak most kijelenteni, mert az utólagos barátokat és ellenállókat azonnal kinyírom, ha ide merik tolni a képüket. Köszönöm annak a pár embernek, akik a lehetőségeik határán segítettek és fontosnak tartottam nem visszaélni ezzel, azaz nem építettem ki az adományokra épülő (az ég által kedvelt) rendszert. A lottón sem nyertünk, pedig megtehettük volna.

A civilizációs feszültségre, amit a bevételnélküliség okozott, kifejlesztettem egy technikát, ami olyan jó lett, hogy még olyan emberek is keresték a jelenlétemet, akik nálam jóval kedvezőbb helyzetben voltak és olyan emberek felé sugároztam a Nyugalmat, akinek szükségük volt rá. Mert ebben az égi rendszerben nekem eddig mindent ingyen kellett adnom, ám mindenért fizetnem kellett. Egy átlagosan okos ember biztosan tele lenne a világ iránti gyűlölettel, ám mint említettem, én sokkal okosabb vagyok ennél.

Annyira, hogy még azok sem értik a dolgot, akik mindent kiíratnak velem. Ugye ilyen értelemben megint csak egy bolond vagyok, hisz a megoldásom átlátásához el kellett volna rugaszkodniuk a beidegződéseiktől és a megszokásból. Egy bolondból igen gyorsan lehet az ember a világ legveszélyesebb figurája, ha ugye a szándék ideér. Hogy kik számára, nos ők uralják uralták a világot.

A vicc ebben az, hogy valójában csak annyi lett volna a megfejtés, hogy olyan munkahelyem legyen, ahol jól érzem magam. Meghaladta a képességeiket a kihívás. Aki belelátna a dolgok mögé, az pontosan tudná, hogy leszartam volna a hatalmi viszonyokat, ám senki sem hitte el, hogy ez tényleg így van. Ez a világ úgy működik, hogy csak akkor vesznek komolyan, ha valamit leteszel az asztalra. Ám sajnos ha nekem valamit le kell tennem az asztalra, az (már késő) olyan dolog lesz, ami után nem mernek a közelembe se jönni. Mindenki félteni fogja a maga kis világát.

Tényleg ennyiből megúszhattátok volna.










Ki tud ezzel mit kezdeni?


Értelmezés, mágia, kreativitás... netalántán képesség ébredés.