A harctér


A magasabb dimenziós csatamezőn a harctér a körülötted lévő világ, ezért célszerű behúzódni egy lakásba és a seggeden kivárni az események számodra kedvező alakulását. Ám ha már úgyis ez van, ha amatőr vagy, elkezdesz beszarni a magánytól és azonnal párhoz rohansz. Ha meg profi, megnézed ennek előnyeit, összeveted a hátrányaival és döntesz. Az előnyei ugyanis a meditációhoz vezetnek. Az pedig egy magasabb látószöghöz. Amiben szinte minden fontossága megváltozik, így az tegnapi haverok mára ellenségekké válnak, mert távolodsz az őáltaluk megálmodott embertől (akit általában valahol jól kihasználnak).

Amikor ellenségekké válnak, ott, ahol anno voltál, abban az Alsóbb Világban maradtak a legjobb haverok, ám ezen a tudatszinten már egy másik szinten játszol. Itt ők ugyanúgy ők, ahogy eddig, Te vagy máshol! Nem ott vagy, ahol a tested, a tested van ott, ahol a tudatod, ami az általa ismert egyetlen világot vetíti maga köré akkor is, ha a Mennyben vagy. A Mennyben persze ezt kurvára nem tolerálják, így azonnal a Pokolra kerülsz, ahol viszont nem szívesen foglalkoznak oda nem illő, nem való lényekkel. A Pokollal lezajlott tárgyalásaim során (igen, létezik, ti teremtettétek a hitetekkel) megállapodtunk abban, hogy kapunk egy teljesen elszeparált zónát és annak külön örültek, hogy már kész volt az elképzelés arra, mégis ezt hogyan.

Igen, vannak akik kitalálták, hogy akkor a Menny sem létezik és igazuk is lenne, ha nem teremtették volna meg (holografikus játékban, amit ti régiesen mágiának neveztek) teremtőerővel a létét. Mivel amit hiszel, neked az van, maga az ÉlményPark is csak egy Illúzió addig, amíg be nem érsz az Álom területére, ahol az Álmodó mondja meg a tutit. A valóságban viszont a tények és a bizonyíték. Amikor az ÉlményPark hatalmát akarjátok magatoknak, az már rég nálatok van, csak hülyén használjátok hatalmát és ezért önmagatokat zárjátok olyan csapdákba, amiket aztán dogmák őriznek.

Az ellenfeleid egyszer veled vannak, máskor nem. Viszont a felvetített 3D világkörnyezet szabályai ezt nem engedik meg. Ugyanis a mi valóságértelmezésünk szabályai szerint ha így tennél a mindennapokban, akkor őrültté válnál a társadalom szemében, így ezeket mi belső vívódásként éljük meg, amikor ellnállunk valaminek, sokszor megszegve a közmegegyezés szabályait, amiért ezt az egészet csináljuk. Hogy megbecsült tagjai lehessünk közösségünknek. Ha kiközösítenek, elveszítenéd az életed, aminek viszont saját forgatókönyve van. Tehát itt akkor is egy vitákkal, veszekedésekkel, ellentétekkel teletűzdelt sorsvonalad lesz... ha nem zárod le az egészet egy gondolattal a picsába és ülsz be egy lakásba olyan emberek melletted maradásával, akik tényleg a barátaid-szeretteid. Mert sokszor válnak láthatatlan ellenséggé, mint ahogy te is számukra.

Ha sűrű életet élsz, az is egy felfogás, mert bizonyos értelemben én is ezt tettem, amikor egy panelövezet kellős közepén nekiültem valaminek, amit Tibetben sem mernek. Pont ezért tök más a harcmodorom és tök más a harci filozófiám, mint amit valaha láttatok. Sajnos azonban én eddig csak ilyenekkel találkoztam, mint ti. Akik egy sűrű tempóban képesek a tudatukkal elérni ezt a tartományt (még ha csak sima álomban is), az szakmailag akkor is figyelembe veendő, ha ennek a csúcsa a személyes találkozás.