Mi a szakma?


A rossznyelvek szerint csak egy kérdés. Basszak ma vagy ne basszak ma? Ám egy ilyen tekintélyes szigorúan szakmai weboldalon nincs helyük ezeknek a primitív megnyilvánulásoknak.

A szakma egy olyan spirituális közösséget takar, akik gondolati világa teljesen megegyezik a tudományos világéval. Vannak a kis tudósok, akik már az egyetemen is szarok voltak és fő feladatuk a nagyobb tudósok munkáiban való részvétel. Természetesen nem a felfedezésekre és a kalandokra gondolok, pláne nem a világhírre, hisz a sok monoton és egyszerű munka nem az a terület, ahol az ilyesmi lehetséges, kivéve ha valami nagy felfedezés történik. Ebben az esetben még ha valaki kapacitását csak a kávéfőzés kötötte igazán le, akkor is bekerül a szakmai önéletrajzába, hogy az áttörést kidolgozó csapat tagja volt.

A kis tudósok után jönnek a sima tudósok, akiket a mindennapi újságolvasó közönség brit tudósokként ismer. A sima tudósoknak eszük ágában sincs komoly felfedezéseket tenni, viszont unalmukban tenniük kell valamit, amire csak ráerősít az a kellemetlen érzés, hogy állandóan publikálniuk kell valami újat. Mivel az igazi felfedezésekhez szükséges tudásnak és bátorságnak híján vannak, maradnak azok a megfigyelések, amiket az élet tartogat számukra. Ők azok a tudósok, akik egy újságírók által felvetett kérdésre ugyanazokat a találgatásokat fogalmazzák meg, ami ilyenkor nekem is eszembe szokott jutni, viszont nekik papírjuk van róla. A tudósok világában nagyon érzékeny pont a hírnév. Ezért egynek se jut eszébe utánajárni azoknak a dolgoknak, amikkel kiválhatják a kiközösítés kockázatát, pláne akkor, ha sikerrel járnak. Egy ilyen környezetben az irigység komoly veszélyforrás lehet, amit csak a középszerűséggel lehet biztonságosan elkerülni. Az a tény, hogy mégis megéri tudósnak lenni nem csak abban merül ki, hogy az érdemi munka távol áll az embertől, hanem abban is, hogy a szakmán kívülről érkezők szemében mindenhol nagyon menő lehet az ember bárki előtt.

El is jutottunk az igazán menők világába, a nagy tudósok kicsiny köréhez, ahova egy sima tehetséggel, vagy meggondolatlan felfedezéssel nem lehet csak úgy bekerülni. Vannak, akik megpróbálták, őrajtuk most az egész világ röhög, ahogy kutatási támogatások nélkül hadoválják a bolondságaikat, amikre senki sem figyel. A nagy tudósság nagy előnye, ha az ember idáig eljut, már kutatócsapata lehet, ahonnan magáénak tudhatja az összes tehetséges munkatársa meglátásait és ötleteit. Egy nagy tudós ritkán kerülhet bajba, hisz ha a hivatalos véleményt képviseli mindenről, senki sem állhat ki vele vitázni, mert az az egész tudományt kérdőjelezné meg személyében.

Amikor sokan értetlenségüknek adnak hangot, amiért engem nem érdekel a szakma, két dologra gondolhatnak. Az egyik, hogy nem ütöm meg a szakmai mércét. A másik az, hogy egy zseni vagyok, akinek a szakma nem üti meg a mércéjét. Az igazság eldöntése mindenki magánügye, hisz senki sem fogja kockára tenni az egzisztenciáját, netalántán az életét valamiért, ami még soha senki által nem lett bizonyítva. Ha meg bizonyítva lett, akkor sem számít a tudomány számára amit nem tud megmagyarázni, mert akkor összeomlana az egész szakma attól, annak milyen járulékos hatásai lennének a többi tudományág törvényszerűségeire. Amit amúgy minden nagy tudós is el szeretne kerülni, hogy összetűzésbe keveredjen más tudományágakkal, mert minden jó úgy ahogy van akkor is, ha semmi sem jó úgy, ahogy van.